És találkoztunk, bemutattak minket egymásnak, majd elsodródtunk, messze, messze, de összevillantunk még néhányszor, s amikor villantunk, akkor mosolyogtunk is. Másnap ismerősnek jelöltél, én azonnal visszaigazoltalak, te dobtál egy like-ot egy régi profilképemre, én dobtam egyet egy te régidre,…

És az összeállt neked, hogy tizenkét napja még, itt tartottam, de befejezni már nem tudtam a mondatot, mert nekem estél, szó szerint szinte, eltemettél, magad alá gyűrtél, levegőt nem kaptam, annyira, s amikor úgy tíz perc múlva elengedtél, akkor már el is feledtem, hogy mit akartam mondani. Aztán…

Közepesen bunkó módon, és persze nagy titokban arra gondoltam: mennyivel egyszerűbb lenne, ha buta lennél. Vagy sznob. Vagy sértődős. Vagy unalmas válaszokat adnál a kérdéseimre. Vagy nem lenne humorérzéked. Vagy valami egészen vállalhatatlan zenekarért rajonganál. Vagy úgy kacagnál, hogy az egy…

Balra nézz fel, írtad, én felnéztem, s ott voltál, abban a pulcsiban, amit annyira szerettem, engem néztél, s olyan voltál, mint egy hercegkisasszony, aki a lovagra vár, mint egy mesében, pontosan úgy. Az viszont már nem volt meseszerű, ami aztán történt. Mert rohantam hozzád, a lépcsőházban…

Figyelj, én nem vagyok ám olyan. (Figyelj, senki sem olyan.) Úgy értem, hogy én nem szoktam ilyet csinálni. (Ilyet senki sem szokott csinálni.) És nem tudom, most mit gondolsz rólam. (Eddig se tudtad, mit gondolok rólad.) De nem akarom, hogy ilyen kis fruskának tarts. (A világon még senkit sem…

A parkban vagyok, ott várlak, írtad, de ezt már akkor olvastam, amikor beléptem oda, abba a parkba, ahol voltam előtte már sokszor, olyan kis aranyos, mondtam mindig, ha kérdezték, hogy tetszik, s amely parkról soha nem gondoltam volna, hogy valamikor engem fog itt várni valaki. Egy padon ültél,…

Halló, szia, hát máris megérkeztél? Helló, igen, kicsit előbb ért be a vonat. Te hol vagy? A villamoson, feléd tartok éppen, azt hittem, még van negyed órám. Oké, átmegyek akkor a megállóba. Á, inkább ülj be valahová, még legalább tíz perc, míg odaérek, ne fagyoskodj. Nem fázom egyáltalán. Jó, de…

Menjünk moziba, mondtad, s alapban nem is lett volna ezzel semmi gond, de akkor és ott nagyon furcsán csapódott be közénk ez a mondat. Hat perccel korábban még veszekedtünk, kettővel korábban meg sírtál. A sírás sok mindent előlegezhetett volna, de mozizást pont nem. Mivel azonban a veszekedés a…

Bezártam az ajtót, hogy ne jöjjön be senki és ne menjen ki senki senki, na, nem mintha bármelyikre lett volna komoly esély, ketten voltunk az egész épületben, be ezért senki, ki meg csak te mehettél volna, de hát te akartad ezt a találkozót, nyilván akkor nem fogsz megszökni azonnal. Belekezdtél…

A mi szerelmünk vasárnap este kezdődött. Minden vasárnap este. Még nem volt mobiltelefon, sőt, vonalas sem nagyon, így amikor pénteken elbúcsúztunk a vasútállomáson, kicsit szakítottunk is. A hétvége a családé volt, pénteki éjszakázással a tévé előtt, másnap délelőtti kötelező kosarazással, aztán…

Valamit be kell vallanom, mondtam kellően komoly hangon, hogy egy kicsit megijedj, és tényleg azt gondold, most egy komoly mondat jön. Szóval az van, hogy kapcsolatunk már eljutott abba a fázisba, hogy elmondjam: akkor szeretlek a legjobban, amikor résnyire kinyitod a kocsiajtót, és lendületesen…

És majd azért írsz, kérdezted a nyitott buszajtó előtt. A keresztneved, Anne-Marie, úgy hangzott, mint egy fáradt vízesés, a vezetékneved az első nap bonyolult éjszakáján többször is próbáltad nekem megtanítani, de egyszerűen képtelen voltam megjegyezni, annyira nem-magyar volt a hangzása. Édesapám…

A mi szerelmünk péntek délutántól vasárnap estig tartott. Még nem volt mobiltelefon, sőt, vonalas sem nagyon, így aztán hétfőtől csütörtökig jöttek és mentek a borítékok, a szobatársak persze irigykedtek, nekik csak a szülők írtak, s küldtek néha a levélpapírba rejtve egy-egy százast, vegyél…

A legjobb az volt, amikor nevettél, mert olyankor ilyen kis gödröcskék jelentek meg az arcodon. Még soha nem láttam ilyet, el is varázsolt kellőképpen, de annyira, hogy egyszer erről álmodtam, az volt az álomban, hogy folyamatosan nevettél, s ezért rögzültek a gödrök, ami persze lehetett volna…

A legszebb évszak a szeptember. Igaz, néhányan hónapnak próbálják beállítani, de elég csak egyszer kicsit jobban kinézni az ablakon, mondjuk a hónap közepén, és máris értjük, hogy azért ez most egészen más, mint volt az augusztus, a nehéz leveleivel, és lesz az október, a vég nélküli esőkkel, a…

Álltunk az erkélyen, mindenen túl, mindenen túl, hajnal van már egészen, mondtam végül, de hát még csak fél három, válaszoltad, igaz, télen nincs igazi hajnal, szóval rendben, legyen hajnal, ha így akarod, hagytad rám, na, most akkor mi van, vagy mi lesz, kérdeztem aztán, nem lehetne, hogy legalább…

Fél tizenegy, az állomáson várlak, fél szemmel azért a vízilabdameccset is nézem, laza, nagyon laza, hajtogatom halkan, de valójában egyre idegesebb vagyok, megérkezel, mosolyogsz, én nem találom a szavakat, úgyhogy inkább elkapom a kezed, a szívemre vonom, hát, ennyire dobog miattad, mondom…

De nem sírsz, ugye, kérdeztem a rövid vallomásod után, amelyben olyan szavak kerültek elő, amelyek nagy részét már hallottam korábban, talán csak más sorrendben, de még az sem biztos, van nekünk olyan múltunk, hogy minden déja vu, ám most mégis eltorokszorított, hiszen mintha nem is telt volna el öt…