És akkor felkeltem, mert egyszerűen már nem tudtam hova gördülni a tűhegyes nap elől, ugyan új volt még a lakás, de nem ezért hiányzott a függöny, ezt onnan tudom, hogy éjjel, amikor a telihold ezüstözte be az egész szobát, elmesélted, hogy a legjobban azt szereted, amikor vasárnap arra ébredsz,…

Rendezni végre közös dolgainkat - tudtuk jól, hogy erre az estére ez a mi munkánk (s hogy nem lesz kevés, azt még jobban). Persze azért meg tudtunk mindent beszélni: hogy ez nem is szakítás, mert elszakítani csak olyat lehet, ami láthatóan létezik, a láthatatlan szálakat nem lehet megfogni, hogy…

A kijáratnál ellenőrök dolgoznak, mondta a géphang, és mi azzal a lendülettel szálltunk is vissza a metróba, nem olyan nagy a Blaha és az Astoria közötti távolság, simán sétálunk egyet, az idő is jó, busz is jöhet. Nem jött (márhogy azonnal nem - várni a buszmegállóban totálisan értelmetlen…

Azt hiszem, meg kellene keresni az orvost, mondtam halkan, és próbáltam leplezni, hogy ráz a hideg. Felültél, egy pillanat alatt nálad is véget ért a délutáni Sziget-szieszta, és úgy néztél rám, olyan szemekkel, hogy még én is megrémültem. Nincs semmi baj, nyugtatgattalak, de hitelességemet…

És akkor ez most miről szól, kérdezted, miután elolvasta a dalszöveget. Jobb híján vállvonogattam. Ültünk a City Grillben, a Váci utcában, a székek mozdíthatatlanok voltak, egy délután kábé háromszor bevágtam a térdem valamelyikbe, ettük a közepesen száraz rétesek egyikét, és mindketten azon…

Van egy lány. Szeret. Azt mondja, amikor kinéz az ablakon, és esik vég nélkül, és úgy néz ki, már soha nem áll el, akkor én jutok eszébe. Jobb lenne, ha napsütésben jutnék eszébe. Vagy éjjel, a koromsötétben, amikor magára húzza a takarót, hogy ne menjen be és ne menjen ki senki. De nem: az eső az…

És akkor azt mondtad, most egy kicsit ne szóljunk egymáshoz, csak hallgassunk meg néhány dalt Piaftól, és nem is szóltunk, a hűtőmágnesről Serge Gainsburg nézett vissza, kárörvendően mosolygott, az arca füstben úszott, és tényleg nem nagyon voltak megfelelő szavak, mert véget ért valami és semmi nem…

Szerintem beszélnünk kell, mondtad a telefonba, közvetlenül azután, hogy közölted: jól sikerült a szóbeli, felvettek, jössz abba a városba, ahol én is vagyok, szóval papíron vége a hétvégézésnek, ezentúl minden napunkat együtt tölthetjük. Szerintem is beszéljünk, válaszoltam, és hallgattam egy…

Amikor kiosztották a tablóképeket, a sajátomat meglátva nem voltam különösebben nekikeseredve, hiszen tudtam, mindig is tudtam, hogy nem megy nekem a műmosoly, ezért hát az ilyen beállított fotókon úgy nézek ki, mint egy kezdő sorozatgyilkos, nagyon messze a jóképű srác kategóriájától. Nem is kértem…

Úgy ültünk a buszon, mintha legalábbis temetésre mennénk. Meg is volt az okunk a némaságra, hiszen tudtuk, ahogy hazaérünk, válaszolnunk kell a mi történt, a milyen volt kérdésekre, s akkor nem hazudhatunk tovább, sem magunknak, sem a kérdezőknek, el kell mondanunk az igazat, jönnek a mikrosztorik,…

Meghallgathatom még egyszer azt a csilingelős dalt, kérdezted az éjszaka közepén, és én szó nélkül nyújtottam át a walkmant. Addigra túl voltunk már mindenen: a napokig egymást kerülgetjükön, a szinte véletlenül beszélgetni kezdünkön, a szívesen elkísérlek vásárolnin, a próbáljuk ki az éjszakai…

Egy kellemes májusi délután mentünk fel először hozzátok (előtte csak a templomkertben meg a trabant hátsó ülésén meg az autósmoziban meg valójában mindenhol), egy osztálytársam, átjött tanulni, így mutattál be a szüleidnek, este megy csak vissza a koleszba, tetted hozzá, és már csuktad is be a…