És akkor ez most miről szól, kérdezted, miután elolvasta a dalszöveget. Jobb híján vállvonogattam. Ültünk a City Grillben, a Váci utcában, a székek mozdíthatatlanok voltak, egy délután kábé háromszor bevágtam a térdem valamelyikbe, ettük a közepesen száraz rétesek egyikét, és mindketten azon gondolkodtunk, meddig mehet ez így. Mert az rendben van, hogy jó volt az első hónap, sőt, nagyon jó, izgalmas a második, érdekes a harmadik, felejthetetlen a szilveszter - de most már lassan vége a januárnak, az egymásnak küldött levelek hemzsegtek a hülye viccektől meg az érdektelen iskolás történetektől („ma nem volt a kémiatanár, elmaradt a felelés”). Te sem tudod, miről szól, kérdezted újra. Azt tudom, hogy nekem miről szól, válaszoltam végül. Miért, az nem ugyanaz, mint amiről nekem, mondtad erre homlokráncolva. Honnan tudjam, hogy te mit olvasol ki ebből, sziszegtem válaszul. De most komolyan, kérdezted kis hallgatás után, az mit jelent, hogy swimming the same deep water as you is hard, the shallow drowned lose less than we? Értem a szavakat, de nem értem, mit akar mondani. Figyelj, szerintem ezt most itt hagyjuk abba, válaszoltam. Már nem szeretsz, kérdezted (mondtad) végül. Most erre mit mondjak, feleltem kis hallgatás után. Akkor legyen az, hogy most hazakísérsz, aztán megbeszéljük ezt az egészet valamikor, mondtad szedelőzködve. Azóta sem beszéltük meg.

Videó: dalszöveges, koncertes