Azt hiszem, meg kellene keresni az orvost, mondtam halkan, és próbáltam leplezni, hogy ráz a hideg. Felültél, egy pillanat alatt nálad is véget ért a délutáni Sziget-szieszta, és úgy néztél rám, olyan szemekkel, hogy még én is megrémültem. Nincs semmi baj, nyugtatgattalak, de hitelességemet jelentősen lerontotta, hogy miközben próbáltam megsimogatni az arcod, belekaptam a szemedbe a kézremegés miatt. Nem sokat teketóriáztál, kirángattál a sátorból, és végigvonszoltál az alvó punkok között, egészen az orvosi sátorig. Ahol csak egy másnapos rocker üldögélt. Az orvos elment enni, mondta bizonytalankodásunkat látva. Vártunk hát. A harmadik percben kicsit elájultam. Amikor felébresztettél, kicsit sírtál, és közben azt kérdezgetted, jobbára magadtól, hogy hát itt senki nincsen, itt senki nincsen. És ez volt az a pillanat, amikor új értelmet kapott az előző nap hallott Kispál-dalszöveg - senki, úgy senki, ahogy te itt nekem, mondtam halkan. Nevettél, majd a karon fogtál, és meg sem álltál velem a nagynéném lakásáig. Húsz órát aludtam egyfolytában. Amikor felébredtem, ott aludtál mellettem.

Videó: dalszöveges, koncertes, hivatalos