És akkor azt mondtad, most egy kicsit ne szóljunk egymáshoz, csak hallgassunk meg néhány dalt Piaftól, és nem is szóltunk, a hűtőmágnesről Serge Gainsburg nézett vissza, kárörvendően mosolygott, az arca füstben úszott, és tényleg nem nagyon voltak megfelelő szavak, mert véget ért valami és semmi nem…
Amikor kiosztották a tablóképeket, a sajátomat meglátva nem voltam különösebben nekikeseredve, hiszen tudtam, mindig is tudtam, hogy nem megy nekem a műmosoly, ezért hát az ilyen beállított fotókon úgy nézek ki, mint egy kezdő sorozatgyilkos, nagyon messze a jóképű srác kategóriájától. Nem is kértem…
Úgy ültünk a buszon, mintha legalábbis temetésre mennénk. Meg is volt az okunk a némaságra, hiszen tudtuk, ahogy hazaérünk, válaszolnunk kell a mi történt, a milyen volt kérdésekre, s akkor nem hazudhatunk tovább, sem magunknak, sem a kérdezőknek, el kell mondanunk az igazat, jönnek a mikrosztorik,…