És akkor azt mondtad, most egy kicsit ne szóljunk egymáshoz, csak hallgassunk meg néhány dalt Piaftól, és nem is szóltunk, a hűtőmágnesről Serge Gainsburg nézett vissza, kárörvendően mosolygott, az arca füstben úszott, és tényleg nem nagyon voltak megfelelő szavak, mert véget ért valami és semmi nem kezdődött el, Piaf recsegett, mert bár cédé, meg hifitorony, a digitalizálás azért megőrizte kicsit az eredeti hangot, úgy gördült le a Mylord, hogy abban benne volt minden, a széttépett reggel, a borús konyhaasztal, a borzalmasan hideg csempe, az elspóroltan cukros kávé, most kéne kinyitni az ablakot, bukhatna le az utcára a következő dal, a Je Ne Regrette Rien, mint a Gyűlölet című filmben, mondjuk ez nem lakótelep, és nem biztos, hogy a vasárnapi ébredők jól vennék le hajnali dallam-ébresztőt, erre gondoltam, de hát nem ígértem semmit, mondtam aztán, hát éppen ez az, válaszoltad, akkor legalább utálhatnálak.

Videó: dalszöveges, koncertes