Autósmoziba megyünk, csak ennyit mondtál, de már ez is elég volt, hogy lelkesedjek. Mert az autósmozi az olyan, hogy ülünk ketten a kocsiban, elindul a film, először még figyelünk, mert hát így illik, meg ha már beállítottuk a rádión a hangsávot, akkor azért ne legyen teljesen értelmetlen ez a…

És már december harmincadikán megérkeztél, mert az időjárás-jelentés nagy havazást jósolt másnapra, ezért nem akartad megkockáztatni, hogy egy lehetetlen kisváros lehetetlen vasútállomásán ragadsz, ott ér az éjfél, a váróteremben, így aztán szilveszter előtti nap, késő délután befutottál, örültem,…

Na, akkor most nagyon gyorsan tegyél be valami zenét, mondtad, és leültél az ágy szélére. Túl voltunk már egy közös vonatozáson, annyira hideg volt a kocsiban, hogy látszott a leheletünk, de még így is tudtunk szivet törölni az ablakra, egy koccintáson a szülőkkel, akik nem szóltak semmit, de az…

Mélyről, nagyon mélyről jövök vissza, ami persze nem meglepő, kis túlzással húzóra ment le két deci vodka, aminek csak a fele lett volna az enyém, de Zsák az utolsó pillanatban kihátrált, kiönteni meg nem akartam, úgyhogy isten, isten, egyszer élünk. Azt nem tudom, hogyan kerültem vissza a szobába,…

Erről a koncertről szólt vagy tizenöt levelünk, erre készültünk azóta, hogy megjelent az első plakát a városban. Én tudtam, hogy megyek, nálad volt egy kis hezitálás, na, nem a te részedről, te jönni akartál, de édesanyád keresztbevert, féltette a lányát a tömegtől. Én nyugtattam, te nyugtattad, s…

Októberi éjszaka volt, de a legrosszabb fajta, hideg, szeles, a fák gesztenyékkel támadtak, már csak ez kellett volna, hogy a fejemre essen egy jó nagy, de egészen magasról, és akkor tényleg ez lenne a világ legrosszabb estéje, erre gondoltam, miközben a szakadást vizsgáltam a nadrágom térdénél a…

Valójában most a Kyoto Songot kellene hallgatnunk, gondoltam magamban, hiszen azt képzeltem el már hetekkel korábban a mai napot lekísérő zenének, szólna végtelenítve, még akkor is, amikor nem csinálunk semmit, csak fekszünk egymás mellett, mindenen túl, mindenen túl, és ruhát csak azért vennénk,…

Megőrjített a vörös hajad, pláne, hogy göndör is volt, vagyis hullámos, mindegy, csak azt éreztem, hogy egyszer, legalább egyszer ebbe bele kell túrnom, na, nem vadul, csak úgy finoman, mint a filmekben, arrébb tolva a kósza tincset a hajadból, hogy még inkább lássam az arcod. Pontosan így képzeltem…

Na, hova menjünk, kérdezted olyan vidáman, mintha nem is ez lenne az egyik utolsó, még középiskolás délutánunk, mintha nem toporogva türelmetlenül a küszöbön a nyár, ami már nyilvánvalóan a lecsengésről fog szólni, mert jön utána a szeptember, s abban bízni, hogy az is a miénk, a kettőnké lesz,…

Megjött az ügyfeled, mondta a beengedőd a kopogás után, fennakadtam a kifejezésen, mert hát sok mindent lehet rólad mondani, de hogy az „ügyfelem” lennél, azt biztosan nem, de aztán már rajtad akadtam fenn, mert amint bejöttél, az egész szoba kivirult, nem gondoltam volna, hogy erre neked elég egy…