Na, akkor most nagyon gyorsan tegyél be valami zenét, mondtad, és leültél az ágy szélére. Túl voltunk már egy közös vonatozáson, annyira hideg volt a kocsiban, hogy látszott a leheletünk, de még így is tudtunk szivet törölni az ablakra, egy koccintáson a szülőkkel, akik nem szóltak semmit, de az arcukra volt írva, hogy mit gondolnak arról, hogy a tizenhat éves fiúk együtt szilveszterezik a tizenhét éves barátnőjével. Szóval tényleg szükség volt valami teljesen ellazítóra. Figyelj, mi lenne, ha nem csak hallgatnánk, hanem néznénk is – karácsonyra megkaptam a nagyon vártat (The Cure in Orange), megmutatom a kedvenc részeimet. Néhány napja kaptad, de már vannak kedvencek, kérdezted csodálkozva. Persze, hiszen azóta csak ezt nézem, mert nem is kell más, ezekben a dalokban minden benne van, válaszoltam olyan lelkesen, mint egy nyakkendőkötésre készülő őrsvezető. Amíg a legjobb dalokat kerestem, bőszen tekerve a videón, egyetlen szó nélkül ültél mellettem, csak néztél és hallgattál, majd miután végeztem, azt mondtad: azt hiszem, pont ezt szeretem benned a legjobban. Hogy ennyire lázba tud hozni valami, ami másoknak egészen lényegtelen. Ilyenkor azt gondolom: remélem, én is ennyire lázba hozlak majd egyszer. Te nem majd, hanem most hozol lázba, válaszoltam – mert egyetlen szó nélkül ültél itt mellettem, csak néztél és hallgattál, pedig tudtad, hogy véges az idő, amit kettesben töltünk, mindjárt éjfél, aztán hajnal, aztán reggel, és indul a vonat hazafelé. És mégsem szóltál. Ó, hát lesz még nekünk közös szilveszterünk, nem kell elkapkodni semmit, válaszolta nevetve. (Nem lett.)

Videó: dalszöveges, koncertes, hivatalos