Cure, dalról dalra

2024. március 16. 08:15 - levendula legenda

The Blood

The Cure: The Head on the Door

Autósmoziba megyünk, csak ennyit mondtál, de már ez is elég volt, hogy lelkesedjek. Mert az autósmozi az olyan, hogy ülünk ketten a kocsiban, elindul a film, először még figyelünk, mert hát így illik, meg ha már beállítottuk a rádión a hangsávot, akkor azért ne legyen teljesen értelmetlen ez a művelet, úgy egészében, de aztán pár perc múlva már csak egymásra figyelünk, aztán egyszerre szűkös lesz a hely elől, úgyhogy hátramászunk, a sebváltót kikerülve, de előbb még az első üléseket előrehúzzuk a maximumig, s onnantól kezdve már csak egymásnak vagyunk. És nagyon vagyunk. Úgyhogy készültem, nagyon készültem rá, és éppen ezért volt teljes a döbbenetem, amikor megérkeztél, de nem egyedül, a hátsó ülésen már voltak ketten, barátaid, egy pár, bemutattál nekik, próbáltam mosolyogni, nem igazán ment. Odaautóztunk, megálltunk, beállítottuk a rádiót, a film elkezdődött, a Pusztító ment, Sylvester Stallone, Wesley Snipes, Sandra Bullock, én meg csak arra gondoltam, hogy ez most így nagyon nincs rendben. Érezted te is, hogy valami gáz van, rákérdeztél halkan, valamit motyogtam, aztán belemerültem a filmbe. Akciófilm volt, izgalom, menekülés, üldözés, minden, de nem tudtam figyelni rá, mert csak arra gondoltam, hogy mikor értettem én félre valamit. A film felénél aztán összeállt, már az elején félreértettem mindent, látni kellett volna a jeleket, hogy például már nem ragaszkodsz ahhoz, hogy veled menjek a buszmegállóig, hogy nem küldesz kis üzeneteket kémiaóra alatt, hogy közbejön valami mindig, amikor a délutánunk közös lehetne. Hogy a mi kapcsolatunk már lecsengett, sőt, elpusztult, ha már. Ez a hülye szójáték annyira tetszett, hogy felnevettem, értetlenül néztél rám, a vásznon éppen valami drámai jelenet ment, nem illett oda a nevetésem. A film vége felé megfogtad a kezem, elhúztam, menekültem volna már. Hazavittél aztán, vagyis a koleszba, kiszálltál velem, elmondod, mi a baj, kérdezted halkan. Semmi. Minden. Ennyit válaszoltam. Akkor majd beszéljük meg holnap, mondtad. Igazából szerintem nincs mit megbeszélni, válaszoltam. Tényleg nem volt. És nem is volt több közös holnapunk.

Videó: dalszöveges, koncertes

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eznekemerrolszol.blog.hu/api/trackback/id/tr9718355281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Cure, dalról dalra
süti beállítások módosítása