Mélyről, nagyon mélyről jövök vissza, ami persze nem meglepő, kis túlzással húzóra ment le két deci vodka, aminek csak a fele lett volna az enyém, de Zsák az utolsó pillanatban kihátrált, kiönteni meg nem akartam, úgyhogy isten, isten, egyszer élünk. Azt nem tudom, hogyan kerültem vissza a szobába, az még megvan, hogy megy a tánc az ebédlőben, dance to the radio, üvöltöm az énekessel, a következő emlék már a hálónk, ahol pezsgésre ébredek, sokan vannak benn, lányok, fiúk vegyest. Egy nagy pohár víz az álmom, amint megvan, akkor nézek csak igazán körbe. Másfél méterre ülsz tőlem, tudom a neved, de sokkal többet nem, mégis, odainvitállak az ágyhoz, ne ülj már a kényelmetlen asztalon. Nem habozol sokat, odaülsz, egészen oda, simogatni kezdem a hátad, sokan vannak még, de aztán egyre kevesebben, az utolsókról már nem igazán veszünk tudomást. Safi előkapja a fényképezőjét, csinál róluk egy fotót, majd kifelé menet megkérdezi, hogy maradjon-e a villany, ne maradjon, mondom, nem is marad, csak te maradsz, sokáig, persze nem elég sokáig, mégse legyen elsőnk háttere a kollégiumi szoba, de azért annyira sokáig igen, hogy másnap ezt meg keljen beszélnünk, s egy nappal később megint, aztán megint, de akkor már másról is beszélünk, meg másra is figyelünk, s onnantól kezdve két évig csak egymásra figyelünk.

Videó: dalszöveges, koncertes, hivatalos