És már december harmincadikán megérkeztél, mert az időjárás-jelentés nagy havazást jósolt másnapra, ezért nem akartad megkockáztatni, hogy egy lehetetlen kisváros lehetetlen vasútállomásán ragadsz, ott ér az éjfél, a váróteremben, így aztán szilveszter előtti nap, késő délután befutottál, örültem, persze, de estére azért csak elmondtam, mi járt a fejemben már napok óta, hogy jobb lenne nekünk kettesben, itt, a meleg szobában, nem másik tizenöttel, egy hideg házban, a szomszéd utcában, nem mondtál semmit, csak felkeltél az ágyból, kimentél az erkélyre, nem zavart az akkor már szakadó hó, és ott álltál néhány percig, dideregve, aztán visszajöttél, és azt kérdezted, nem akarod, hogy találkozzam velük, de, csak, és itt elhallgattam, szégyellsz engem, kérdezted már könnyek között, dehogy, válaszoltam, őket szégyellem. És akkor hallgattunk, sokáig, majd azt mondtad: szemét vagy, tényleg, de jobban szeretlek, mint bármikor.
Videó: dalszöveges, koncertes
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.