Balra nézz fel, írtad, én felnéztem, s ott voltál, abban a pulcsiban, amit annyira szerettem, engem néztél, s olyan voltál, mint egy hercegkisasszony, aki a lovagra vár, mint egy mesében, pontosan úgy. Az viszont már nem volt meseszerű, ami aztán történt. Mert rohantam hozzád, a lépcsőházban találkoztunk, én már ott fogni, szorítani akartalak, de te kézen fogtál, felhúztál az emeletre, be egy kis szobába, az ajtót becsuktuk, s akkor tényleg megszűnt minden, mert szorítottalak, szorítottál, öleltelek, öleltél, úgy, mintha egy éve legalább nem találkoztunk volna, holott alig telt el egy hét, igaz, az olyan hét volt, hogy az ellenségeimnek se. Aztán amikor szétrebbentünk, én csak annyit mondtam, hogy belédhalok, te meg még ennyit sem, de ahogy a levegőt vetted, az világosan mutatta, hogy te meg belém. Nélküled semmit sem tudok csinálni, mondtad aztán, nem megy semmi, mert mindig rád gondolok, és arra, hogy mikor találkozunk már. Akkor tényleg, tudod, van az az sz betűs szó, kérdeztem. Melyik, kérdeztél vissza mosolyogva. Hát a szalvéta, vágtam rá. Ja, hogy az. na, az nagyon van. Nagyon sok a szalvéta.

Videó: dalszöveges, koncertes