És az összeállt neked, hogy tizenkét napja még, itt tartottam, de befejezni már nem tudtam a mondatot, mert nekem estél, szó szerint szinte, eltemettél, magad alá gyűrtél, levegőt nem kaptam, annyira, s amikor úgy tíz perc múlva elengedtél, akkor már el is feledtem, hogy mit akartam mondani. Aztán azért beszélgettünk is kicsit, közös ismerősökről, gyerekkori emlékekről, betegségekről, rokonokról, iskolákról, mindenféléről, s megint éppen egy mondat közepén voltam, amikor hirtelen megmutattál egy képet a telefonodban, én meg ettől el is vesztem, a következő fél óra ebben az elveszésben telt el, s ott, az elveszésben szorítottál úgy, meg nyomtam a fejem a válladdal az ajtóba, hogy komolyan azt hittem, eltörik az állam, s úgy kiáltottál fel, hogy komolyan azt hittem, beszakad a fülem, aztán amikor elengedtél s elengedtelek, akkor eszembe jutott az első mondat, úgyhogy befejeztem, s bár kapott mostanra egy vajszínű árnyalatot, azért még mindig fontos volt, szóval hogy az összeállt neked, hogy tizenkét napja még azt sem tudtam, hogy a világon vagy, s hogy az a tizenkét nappal ezelőtti világ sokkal, de sokkal unalmasabb volt?

Videó: dalszöveges, koncertes