Figyelj, én nem vagyok ám olyan. (Figyelj, senki sem olyan.) Úgy értem, hogy én nem szoktam ilyet csinálni. (Ilyet senki sem szokott csinálni.) És nem tudom, most mit gondolsz rólam. (Eddig se tudtad, mit gondolok rólad.) De nem akarom, hogy ilyen kis fruskának tarts. (A világon még senkit sem tartottam fruskának.) Vagy hogy most velem sztorizgass másoknak. (Soha nem sztorizgatok senkinek.) Szóval én nem tudom, mi ez, de jó nagyon. (Elrévedezni némely szavadon.) Hogy idáig jutottunk, a viccelődésből, az emailekből, az sms-ekből, a szerepjátékból ez lett. (Pedig az már valójában nem volt játék.) És most várom a nevedet a feladónál, nézem a telefonom, hátha jön egy üzenet, és minden reggel van egy pillanat, amikor annyira eszembe jutsz, hogy megállok a tükör előtt, és arra gondolok, ebben a ruhában tetszenék-e neked, és lehet, hogy azt hiszed, ez apróság, de nekem ez nagyon sokat számít. (Nem, valójában mindez, minden számít.)
Videó: dalszöveges, koncertes
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.