Már első napodon kiszúrtalak, pedig egészen visszafogottan álldogáltál az osztálytársaid között, másnak talán ki sem tűntél volna, de nekem azonnal, nem is az arcod, mert bár az is szép volt, meg a hajad is, az az őrjítő barna, hanem az egész megjelenésed, ami teljesen kompakt volt, ez a szó jutott eszembe azonnal. Hogy itt egy lány, aki teljesen önazonos, nem akar senkinek megfelelni, nem akar sem többnek, sem kevesebbnek látszani. Ez nagyon tetszett nekem, hiszen középsulis elsősként azért még nagyon befolyásol a környezet, de téged ez szemlátomást egyáltalán nem érdekelt. Aztán az első héten sokszor figyeltelek, mert éreztem, hogy van itt még valami, nem véletlenül villant össze a tekintetünk egyre többször. S hamarosan meg is lett a válasz: az egyik vacsorára Cure-pólóban jöttél. Másnap én is felvettem a magamét. Még aznap este megkerestél. Egy lány akar beszélni veled, mondta Szubbocsev, az a sötét hajú, vastag szájú, tette hozzá. tudtam, hogy te vagy az, szívdobogva siettem ki. Alibi-kérdéssel indítottál, azt hallottad, hogy én is szeretem a Cure-t, meg hát láttad a pólómat is, szóval hogy megvan-e nekem az első albumuk, merthogy neked az nincs, s már régóta hajtod. Megvan, s kölcsön is adom, válaszoltam, majd elindult egy beszélgetés, lemezcímek és dalszámok váltották egymást, ránk is esteledett közben, észre sem vettük. Végül az egyik nevelőtanár szólt, hogy lassan menni kellene aludni. Elköszöntünk, akkor még puszi nélkül. Mire a szobába értem, már tudtam, egy különös időszak indul el most. Ez már csak abból is összeállt, hogy teljesen elfelejtettem, melyik albumot is kérted kölcsön. De megnyugtattam magam: így legalább lesz mivel indítani holnap.

Videó: dalszöveges, koncertes