És szombat volt, de nem a szokásos szombat, mert amikor mentem dolgozni, akkor nem arra gondoltam, hogy mekkora gáz már, hétvégi munka, hanem arra, hogy ma is megyek hozzád. Pénteken este, amikor találkoztunk, kitaláltam, hogy megleplek majd, otthagyom a munkát egy órára azért, hogy felmenjek hozzád, hogy én legyek a napindítód. Ez csak részben jött össze, mert amikor elindultam, és felhívtalak, hogy amikor majd azt mondod a beszélgetésünk egy pontján, hogy jó lenne, ha itt lennél, akkor azt mondhassam, hogy de hát itt vagyok, a kapud előtt, szóval ez nem jött össze, mert eltévedtem, az úttalan utak, a kis dűlők összezavartak, úgyhogy le kellett tennem, segítséget kellett kérnem egy arra bóklászótól, te meg ebből, a hirtelen letevésből kitaláltad, hogy mi van, s amikor végre megérkeztem, már egy tudtammal fogadtál. De ez nem volt baj, egyáltalán nem, mert közben mosolyogtál, azzal a pajkos mosolyoddal, amibe beleszerettem, s amely akkor egész délelőtt ott volt velünk, te voltál, én voltam, meg a mosolyod volt, meg a sok, nagyon sok szorítás volt, az egyiknél észrevettem, hogy mindig lábujjhegyre állsz, így érsz csak el, Törpilla, ez jutott az eszembe, de nem mondtam ki, megtartottam egy későbbi találkozásunkra. Mert hogy lesz még későbbi találkozásunk, abban egészen biztos voltam.

Videó: dalszöveges, koncertes, hivatalos