Elmentünk egymás mellett hetekig, hónapokig, szia, szia, ez volt a maximum, amikor meg közös óránk volt, akkor messze ültünk egymástól, nem beszéltünk tehát szinte soha. De azért az nem igaz, hogy nem láttalak, nagyon is láttalak, főleg akkor, amikor csíkos pulóverben voltál, neked állt a világon a legjobban ez, a szőke hajaddal, a kis szemüvegeddel nem lehetett nem belédszeretni. Így volt ezzel mindenki, minden ismerősöm egy kicsit szerelmes volt beléd, de senki sem lépett oda hozzád, senki sem kezdeményezett semmit, nyilvánvalóan mindannyian féltek, féltünk a válaszodtól. Aztán jött egy este, amikor teljesen véletlenül egymás mellé kerültünk, nem volt máshol hely, csak mellettem, nem tiltakoztál, én sem tiltakoztam. A szőke göndör hajad ráadásul azonnal zárójelbe tett mindenféle félelmet, beszélgetni kezdtünk, lassan egymás felé fordultunk, a térdünk ért össze előbb, aztán a kezünk, s miközben beszéltél meg nevettél, nem tudtam levenni a szemem az arcodról, a szemedről, amit csak egy kicsit takart a szemüveg, s amikor azt levetted, akkor dőlt el minden, de minden. Mert gyilkos volt a szemed, olyan kék, mint egy cápa, s azonnal tudtam, hogy a szerénységed csak álca, vad vagy valóban, olyan vad, hogy bár akkor még nem tudtam, de hónapok múlva éppen emiatt éreztem azt, hogy ennek véget kell vetni, különben nem maradok életben.

Videó: dalszöveges, koncertes