Hogy sikerült a kirándulás, kérdeztem, te meg ahelyett, hogy válaszoltál volna, mondjuk azt, hogy jól, vagy azt, hogy nem jól, vagy azt, hogy nincs mit mondani róla, vagy azt, hogy majd máskor megbeszéljük, nem mondtál semmit, csak nyeltél egy nagyot, aztán még egyet, még nagyobbat, majd jöttek a könnycseppek, meg a fejlehajtás, meg a rázkódó vállak. Én nem értettem semmit, csak ültem veled szembe, s azt kérdezgettem, hogy most mi a baj, mi rosszat mondtam. Megnyugodtál valamelyest aztán, megtörölted a szemed, majd belekezdtél. Hogy nem kirándulni voltál, vagyis kirándulni, de nem ott, amit mondtál korábban, hanem máshol, nagyon máshol, más országban, más városban konkrétan. S hogy azért nem mondtad el, mert erről az országról, erről a városról már beszéltünk korábban, hogy egyszer elmegyünk ide közösen, te meg én. S most te ott jártál, nem velem, mással, másokkal, nem tehetsz róla, meglepetés volt neked is. S akkor megint sírni kezdtél. Nagyon sírni. Én átnyúlva az asztalon megfogtam a kezed, s azt mondtam, ez a város attól még a miénk lehet. Mert ha akarod, ha te is akarod, visszaveszem egyszer.

Videó: dalszöveges, koncertes