És meleg volt, és sokan bóklásztak az utcán, noha este volt már, éppen elcsíptük, ahogy felkapcsolódnak az utcai lámpák, és azt mondtad, akár fel is mehetnénk hozzád, én meg azt mondtam, hogy akár. És felmentünk, háromemeletes bérház, téglagáz, nyolcmillió, mondtad a lépcsőházban, a negyedikre megyünk, tetted hozzá, miközben lakókat kerültünk ki, mindegyikük egy-egy ugató macskát tartott a kezében, nem tudtam megkérdezni, hogy hogyan lehet negyedik, ha csak három az emelet, aztán megértettem, a harmadikon ki kellett nyitni egy kaput, mögötte rejtőzött egy csigalépcső, átléptük a néma patkányokat, és nekikezdtünk, sokára értünk fel, de végül ott volt egy ajtó, és mögötte a lakásod, kicsi, de nagyon szép, felém fordultál, nagyon szép voltál te is, sőt, titokban még mindig a legszebb, hát, szia, mondtad mosolyogva, hoztál palacsintasütőt, kérdezted, persze, mindig van nálam egy eldobható, válaszoltam, majd teát csináltál, a palacsintasütővel, én meg néztem a várost, amely fentről már Manhattan volt, aztán teát töltöttél, iszogattunk, figyeltem, mikor lesz már üres a két literes poharad, aztán üres lett, de megszólalt a telefon, és így nem lett és. Hát, ilyenekért érdemes délután is ledőlni egy órácskára.

Videó: dalszöveges, koncertes