Már nagyon messze voltál tőlem, szó szerint is, hiszen másik városba költöztél, miattam is, nyilván, még ha ezt teljes erőből próbáltam is a szőnyeg alá söpörni. Ugyanakkor jót is tett neked a költözés, megtaláltad ott magad, sőt, hivatásod is, igaz, mást, másvalakit meg nem találtál, de ez csak idő kérdése, túl jó, túl szép vagy te ahhoz, hogy ne találj, ilyesmiket írtam az emailjemben neked. Messze voltál, de azért annyira nem messze, hogy a születésnapod elfelejtődjön, úgyhogy mentem hozzád, autóztam, sokáig. A közös zenéinket készítettem be az útra, nem volt jó ötlet, emlékeket hoztak fel, jókat is, de rosszakat is. A ború csak addig tartott, míg hozzád elértem, s hozzád értem, nagyon örültél nekem, minden olyan volt majdnem, mint annak előtte. Az ajándékom egy könyv volt, örültél neki, semmi dedikálás, kérdezted. Visszakértem, automatikusan írtam, olyanokat, hogy jó olvasást, tetszeni fog neked, s hogy ebben van az egyik kedvenc mondatom, az egyik szereplő mondja a másiknak, hogy soha ne szeress senkit annyira, mint engem, leírtam ezt is, de azonnal megbántam, késő volt, elvetted a könyvet, elolvastad, elkomorodtál, s hiába mondtam, hogy ne haragudj, nem úgy értettem, már késő volt, nagyon késő.

Videó: dalszöveges, koncertes