Szerintem ezt inkább beszéljük meg személyesen, mondtam a telefonban, te meg csak annyit mondtál, hogy jó, gyere akkor, s le is tetted. Amíg hozzád értem, végig azon gondolkodtam, hogy mivel kellene majd kezdenem. Azzal, hogy nem akartalak megbántani egyáltalán. Vagy azzal, hogy félreértettük egymást. Vagy azzal, hogy nem megforgatni, hanem kihúzni akarom azt, amit a szívedbe szúrtam. Vagy azzal, hogy utálok veszekedni. vagy hogy ilyen vagyok, hirtelen haragú, nem végiggondoló. Aztán minden, minden kiment a fejemből, mert nyitva volt a kapu, nyitva volt az ajtó, s te úgy ültél a kanapén, mosoly nélkül, mint akire tényleg rászakadt az ég. Belekezdtem, de csak hebegés lett, úgyhogy inkább megfogtam a kezed, azt simogattam, s csak annyit mondtam, hogy ne haragudj, hogy sajnálom, hogy hülyeség ez az egész. Nem haragszom, én is sajnálom, és tényleg hülyeség, válaszoltad, majd elmosolyodtál, s ennyi elég is volt, hogy egy pillanat alatt kimenjem minden a fejemből, de úgy, mintha egy szélvihar söpörte volna ki, egy csapásra. közelebb ültem, közelebb ültél, majd egy kicsit később, amikor szétrebbentünk, azt mondtam, hogy jó, hogy személyesen beszéltünk, jó, hogy eszembe jutott ez. Erre felvontad a szemöldököd. és akkor összeállt. Hogy nem nekem jutott ez eszembe. Hogy te írtad korábban, hogy egyedül vagy, s hogy ez még szürkébbé tesz mindent. Hogy te tudtad, hogy jönni fogok. Hogy megint, megint te voltál az okosabb, a felnőttebb. De ezt egyáltalán nem bántam. Úgyhogy csak annyit mondtam: csak azért jó veled összeveszni, mert nagyon jó veled kibékülni.

Videó: dalszöveges, koncertes