Akkor már nagyjából ezer éve nem találkoztunk, s az, ami köztünk volt, kétezer éve véget ért, de tudtunk egymásról, a közösségi média a mi oldalunkon állt mindig is. Úgyhogy nem volt gombóc a torokban, amikor felhívtalak, hogy hamarosan a városodban járok, s esetleg összefuthatnánk. Felvetted, meglepődtél, de már a beköszönésnél, ebből kitaláltam, hogy benne vagyok még a telefonodban, hiába az ezer év, megőriztél, így is. Meg máshogy is, mert bár azt mondtad, hogy sajnos a találkozónk nem jön össze, pont nem leszel a városban aznap, rögtön hozzátetted, hogy nagy kár, mert megmutattad volna azt a helyet, ahova korábban jártunk gyakorta, egymással lenni. Ez jó, hogy emlékszel, mondtam, te felnevettél, s azt mondtad, hogy ha tudnám, mennyi mindenre emlékszel. Aztán beszéltünk másról, filmekről, képekről, a végén megkérdeztem, hogy mi van a szívügyekkel, előbb hallgattál egy nagyot, majd azt mondtad, hogy pont most lett vége egy futónak, nem volt az igazi, pedig, mondtad a telefonban, pont úgy nevetett, mint te. Felnevettem ezen, te meg azt mondtad, hogy igen, pont így, pont így. Pont így.

Videó: dalszöveges, koncertes