Miattad, tényleg csak miattad jártam be azokra az órákra, azért, hogy összenézzünk egy nagyot még a tanár megérkezése előtt, hogy rám mosolyogj, hogy rád mosolyogjak, aztán a másfél óra alatt még vagy háromszor megismételjük ezt, meg a végén, amikor mindenki feláll, elkezd pakolni, akkor melléd sodródjak, látszólag véletlenül, valójában persze készakarva, hogy lássam közelről az arcod, a szemed, a nevetésed, ezektől voltam leginkább készen, nagyon, nagyon, nagyon szép voltál olyankor, meg máskor is, nyilván, de olyankor észveszejtően. Húztad a kabátodat, én meg a kabát akartam lenni, hogy engem húzz magadra, én simuljak hozzád, ezt akartam, nagyon, nagyon akartam, de ahhoz azért egyszer legalább hozzád kellett volna szólnom, a neved tudtam már, furcsa volt, de olyan jó furcsa, heteken át törtem a fejem, hogy mi legyen az első mondatom, amibe persze a neved is beillesztem, hogy kimondhassam hangosan, kávézásra gondoltam, vagy teázásra, hiszen hideg volt már, ilyenkor a tea felmelegít, valami ilyesmi lett volna az első mondatom, de nem jutottam el idáig, mert megelőztél, sőt, szintet ugrottál rögtön, hiszen azt mondtad, hogy ha nincs következő órám, akár el is kísérhetnélek, nagyon jó ötlet, válaszoltam, s amikor elindultunk, azt gondoltam, hogy azért ez nekem is eszembe juthatott volna, s hogy ebben a kapcsolatban, vagy akármivé is növi ki magát, te fogsz irányítani, s ettől azonnal el is bizonytalanodtam, még tíz perce sem sétáltunk, de túlnőtt rajtam a bizonytalankodás, s onnantól már csak arra gondoltam, hogy miért nem maradtunk ott, a suliban, a teremben, az összenézéseknél.

Videó: dalszöveges, koncertes