Sokan voltak a szórakozóhelyen, ami persze nem meglepő, hiszen nyár volt, túl meleg, ilyenkor a kerthelyiségek tele lesznek pillanatok alatt. Nagy társasággal jöttem, te nagy társasággal voltál, mégis, már belépéskor kiszúrtalak, összevillantunk, intettünk. És én onnantól csak téged figyeltelek. Nem ültünk messze egymástól, de te egy kissé oldalra fordultál, úgyhogy csak a profilodat láttam, azt a gyönyörű profilodat. Aztán egyszer csak felálltál, hogy vegyél valamit a pultnál, s amikor felálltál, és rám néztél, és elmosolyodtál, és felhúztad a szemöldököd, s akkor én is felálltam, hogy találkozzunk ott, a pultnál. Szia, szia, ez aztán meglepetés, mondtad, mondtam, de valójában mindketten tudtuk, hogy füllentünk kicsit, hiszen alig néhány hete kérdeztem meg tőled, az egyik szokásos véletlenszerű, de annál jobban várt találkozásunkkor, hogy hova menjünk el bulizni a régi barátokkal, ha megtartjuk a szokásos nyári engeddelmagadot. Beszélgetni kezdtünk, apróságokról, felszínes dolgokról, aztán már nem csak apróságokról, nem csak felszínesekről, arról például, hogy nem jók ezek a véletlenek, vagyis jók, mert örülünk egymásnak, de megbeszélhetnénk már valami konkrétat is, helyet, időpontot, ilyesmit, s miközben erről beszéltünk, egyre közelebb sasszéztunk egymáshoz, s már egészen közel voltunk, amikor megjelent az egyik asztaltársad, az italok, kérdezte, ja, azt még nem kértem, mondtad, elnevetve magad. Az asztaltársad szemrehányóan nézett ránk, kicsit arrébb tolt téged, hogy odaférjen a pulthoz, s így pont nekem tolt. Akkor öleltelek át először azon az estén.

Videó: dalszöveges, koncertes