Nem tudtam, csak sejtettem, hogy tetszeni fog neked az egyetem, vagyis hát a botanikus kert, vagyis hát én és a botanikus kert és az egyetem, így együtt, mert arra gondoltam, hogy nem lesz ott senki, senki, csak mi ketten, néha egy-egy kóbor mókus, de mókusok végül nem voltak, csak munkások, de ők is messze tőlünk, így az első mosolygós ámulás után máris átölelhettelek, és ha már átöleltelek, s közben arra gondoltam, hogy milyen régóta is várom már ezt a pillanatot. Nem tudtam, hogy mikor lesz az első igazink, mert persze, hogy szépeket írtunk egymásnak, de tudtam, hogy el fog húzódni, na, nem nagyon, sőt, inkább kicsit kacéran, de azért pont annyira, hogy az még ne legyen mindent elsöprő, talán pont ettől féltél, féltünk, a mindent elsöpréstől, szóval vártunk még az igazira, de a gátlásainkat már magunk mögött hagytuk, végérvényesen akkor, amikor oda sem figyelve a hajadba túrtam. Nem tudtam, mit fogsz szólni ahhoz, hogy az egyetem után még felmegyünk a kilátóhoz is, de én nagyon fel akartam, mert nagyon meg akartalak ölelni ott is, és amikor megöleltelek, akkor már azt is tudtam, hogy nagyon akarok mindent, a szádat is, a nyakadat is, meg a szemedet is, meg a füledet is, és miközben simogattalak, éreztem, hogy te is úgy veszed a levegőt, legyen elég ennyi, úgy, dőlttel szedve, s ez még úgyabb és még dőltebb lett, mert mi is dőltünk, és közben arra gondoltam, ezt sohasohasoha nem felejtem el.

Videó: dalszöveges, koncertes, hivatalos