Cseréljünk nyakláncot, mondtad, s már kezdted is lecsatolni a sajátod. Amúgy nagyon szép lánc volt, régóta figyeltem, azelőtt is, hogy egészen közelről, úgy egy centiről figyelhettem volna, ezüst, fakereszt, de a keresztet szintén ezüst keretezte. Elvarázsolt egészen, nagyon jól állt neked, féltem is, hogy rajtam nem lesz-e idegen, de nem volt az, este, a tükör előtt néztem meg jobban, teljesen stimmelt nekem is. Az enyémmel sem volt gond, stimmelt hozzád, bár neked minden stimmelt volna, szép voltál nagyon, a nyakláncban is, anélkül is. S szép maradtál azután is, hogy néhány hét múlva visszacseréltük a láncokat, ugyanolyan szép, te hezitálás nélkül visszavetted a régi láncod, én viszont soha többet nem vettem fel azt, amit te hordtál abban a másfél hónapban.

Videó: dalszöveges, koncertes