Van egy nő. Szeret. Árnyék, így hívom. Követ, megyek akárhová. Nem baj, hogy követ, jól áll neki a követés. Ott áll mögöttem, amikor a pöttyös bögrébe engedem a vizet, amikor behúzom a függönyt, amikor kinyitom az ablakot, amikor fel-alá sétálok a nyikorgó parkettán, mesélek sztorikat, szerintem vicceseket, nem tudom, hogy szerinte is azok-e, mindig mosolyog ugyanis, ha nem mondok semmit, akkor is, nem baj, hogy mosolyog, jól áll neki a mosolygás. Árnyék vagy, mondom neki gyakorta. Szeretnék tényleg az árnyékod lenni, akkor ugyanis mindig együtt lennénk. Mindigmindig. És ilyenkor azt mondja, sz. Nem szusi, nem szalmiákszesz, teszi hozzá azonnal. És közben nevet. Nem baj. Jól áll neki.
Videó: dalszöveges, koncertes, hivatalos
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.