Csak odakanyarodok, mondtam a telefonban, de igazából mindketten tudtuk, hogy nem csak odakanyarodás lesz ez. Akkor meg pláne tudtam, amikor kijöttél a kapuhoz – mert az ünnepi ruhád volt rajtad, az, amelyikben annyira, de annyira jól néztél ki, hogy elakadt a szavam azonnal. A szóelakadás a belépés után, az ajtónál múlt volna el talán, de ott, az ajtónál, már el is vesztem, legközelebb húsz perc múlva vettem újra levegőt, öt szám ment le a youtube-on, az kábé húsz perc, innen tudom, meddig voltunk ott, a belépéstől maximum másfél méterre. Aztán beszélni is kezdtünk, fontos dolgokról, nem fontosakról, rólad, rólam, kettőnkről, s amikor lenyugodtunk egészen le, akkor zenét kezdtél keresni, gondolkodtál azon, mi lehetne most az igazi aláfestő, meg is találtad gyorsan, nem volt nehéz, sokszor beszéltünk már erről a dalról. Elindult a szám, a fejed lehajtottad, s álltál ott, mozdulatlanul, s annyira szép voltál, hogy át kellett öleljelek, s akkor úgy maradtunk, úgy, lement a dal, lement a következő, s mi még mindig csak ott álltunk, aztán elindult valami pörgős, szétrebbentünk, egészen a kanapéig rebbentünk, s a következő húsz perc megint kiesett, öt szám ment le a youtube-on, az kábé húsz perc, innen tudom, jó dalok meg rosszak vegyesen, de mindegy volt, mi megy, mert mi közben a kanapén jók voltunk, meg rosszak is, vegyesen, s annyira, de annyira figyeltünk egymásra, hogy igazából bármi szólhatott volna, akár még egy idióta reklám is, skip ad, ajánlotta fel biztosan a youtube, de mi nem láttuk, s nem is hallottunk akkor ott semmit, de semmit.

Videó: dalszöveges, koncertes, hivatalos