- Szóval arra gondoltam, hogy amikor átmennék, akkor kora reggel lenne, és csöngetnék a kaputelefonon, te álmosan szólnál bele, ki az, mondanád, az osztályfőnököd vagyok, tudom, hogy ma sem mentél be kémiaórára, úgyhogy eljöttem ide, és a szüleiddel szeretnék beszélni, te meglepődnél, de csak egy pillanatra, mert ugyan egy másodpercig sem hinnéd el, hogy igaz, amit a kaputelefon elrecseg, de annyira hülyén hangzik, hogy hirtelen azt sem tudnád, ki beszél, aztán eszedbe jutna, hogy még az éjjel megbeszéltük, én ébresztelek majd, hoznék péksütit, meg Irish Cream teafiltert, meg talán egy üveg Becherovkát, meg valamelyik Cure-albumot, hogy aláfessen, amikor alá kell festeni, és te nyitnád a kaput, mennék fel a lépcsőn, köszönnék a szembejövő, munkába indulóknak, aztán már az ajtó előtt állnék, és kopognék hármat. Beengednél?
- Be. És ki soha többet.
Videó: dalszöveges, koncertes
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.