Akkor már hetek, sőt, lehet, hogy hónapok óta nem beszéltünk egymással, ami azért volt különösen abszurd, mert közel ültél hozzám, s igazából minden egyes órán fél szemmel téged figyeltelek, mert nagyon érdekelt, te hogyan éled meg ezt az egészet, hogy tehát előtte hetekig, sőt, lehet, hogy hónapokig nagyon jóban vagyunk, vibrál a levegő, de teljesen, most meg semmi, semmi. Az eltávolodásnak az okát egyikünk sem tudta már, amikor beteg voltam, mert a szokásos novemberi szétcsapás menetrendszerűen beköszöntött, akkor még levelet is írtál, hosszút, beszámolósat, de emellett érzelmeset is, én meg válaszoltam rá, hosszút, beszámolósat, érzelmeset, de aztán az érzelmes részt kisatíroztam, teljesen ki, de persze nem írtam új levelet, úgy küldtem el, hogy a levél fele egy nagy fekete folt volt, iszonyatosan királynak éreztem ezt. Amikor visszatérem a betegség után, akkor indult a szótlanság, az első hét még okés volt, már amennyire ez okés lehet, a második már zavarosabb, a harmadikon meg nem tudtam, mi az a mondat, amivel újra lehetne kezdeni, úgyhogy elengedtem az egészet. De a feszültség ott volt, mindig ott volt, s tudtam, tudtuk, hogy egyszer kirobban. A franciás diákok látogatásakor robbant, már amennyire az robbanás volt: ment az egyik szokásos buli, sok piával, sok zenével, nem vesztettem még teljesen talajt, csak közepesen, úgyhogy nem éreztem egyáltalán gázosnak, hogy amikor elindult a Lament, közös kedvencünk lassú dala, berángatsz a táncparkett közepére, s táncolni kezdesz velem. Táncoltam, visszafogottan, óvatosan eltartva téged magamtól, de te odahúztál, egészen közel húztál, így aztán pontosan éreztem, hogy finoman rázkódik a vállad, s ha lettek is volna kétségeim, eloszlottak azonnal, amikor megéreztem a vállamon a könnyeidet. Amikor aztán új dal indult, valami gyors, akkor szétváltunk, ennyi, kérdezted, aha, válaszoltam. Köszi a táncot, tettem hozzá, te meg egy szó nélkül elfordultál, és vissza sem nézve hazaindultál. Nem mentem utánad, inkább megkerestem a többieket, s nagyon bíztam abban, hogy tudnak még valami erőset adni, mert az kellett akkor, valami erős, nagyon erős.

Videó: dalszöveges, koncertes